Folytatjuk Dr. Petke Zsolt addiktológussal készült interjúnkat, melyben most arról lesz szó, hogy például kávéfüggő-e az, aki azt mondja magáról, hogy a reggeli kávé után tud csak működni. 3. rész.
Mennyire vagyunk függők? Egy hétköznapi példát alapul véve: aki azt mondja, hogy ő a reggeli kávé előtt nem ember, addig ne is szóljon hozzá senki, az már függő, vagy csak egy saját berögződés?
Az is lehet, hogy ezt csak úgy mondja az ember, ugyanakkor az is igaz, hogy a kávétól is kialakulhat egyfajta függőség, ami azonban nem hat károsan a személyiségre, tehát kevésbé veszélyes. Az alkoholtól, kábítószerektől egy idő után károsodik a realitásérzék.
Említette még a körömrágást is, mint esetleges függőséget, ami viszont nem egy jó példa, mivel az csak egy feszültségoldó póttevékenység. Nem egy örömforrás, és nincs is romboló hatással a jellemre. A szerhasználat, a szerencsejáték vagy a workoholizmus viszont eufória forrásként szolgál. Azért érzi úgy a függő, hogy kell egy következő adag, a következő feladat, a következő kör játék.
Van egy ilyen alapállás a függőben, hogy “kell még.” Kell még a sportból, a drogból a munkából, a játékból, a szerből, a pornóból, a szexből. Hiányzik az, hogy káros, veszélyes, meg kellene állni valahol. Ez a függő életének többé kevésbé minden területére érvényes.
Adrenalinfüggőség is tud ilyen káros méreteket ölteni?
Ha a veszélyes helyzetek keresésére gondol, akkor igen. Itt ugye nem éppen otthon végezhető tevékenységekről van szó. Ez a tevékenység is elérhet egy olyan szintet, ami már inkább káros, a művelője egyre nagyobb kockázatot vállal, nem elég körültekintő. Ez akkor következhet be, ha annyira elkezdi hajszolni a tevékenységet, hogy veszélybe sodorja magát, leépülnek a kapcsolatai, nem hallgat a tanácsokra, ezeket azzal magyarázza, hogy mások nem értik meg, emiatt kellett magára maradnia. “Egyedül kellett sziklát mászni menni, mert a barátainak nem elég fontos.” Hasonló a helyzet az alkoholistánál, úgy nála is egy idő után elvész a realitásérzés. Egy szabadeséshez vezet mindkét példa. Az alkoholista utolsó 10 éve is olyan, hogy azt mondja: “Nincs itt semmi probléma, csak nincsenek barátaim, az asszony utál, a gyerekeim rosszak, mint a bűn, hát ez van. Minden este megiszom 5 sört, de soha nem vertem meg őket, nem vagyok én rossz ember. Velem minden oké, csak szeretek piálni.”
Saját magával szemben mennyire bizalmatlan a függő?
A lelke mélyén nagyon bizalmatlan, vesztesnek érzi magát. Kivéve néhány pillanatot, amikor van egy kitörés, amikor felülkerekedik önmagán és másokon is. De ez csak ideiglenes. A bizalmatlanság, a kishitűség viszont állandó.
Mi az oka, hogy így rá lehet szokni a veszélyes, káros dolgokra?
A kevésbé ártalmas függőségekkel az a baj, hogy ugyanazért az eufóriáért sokkal többet kell dolgozni. Annál semmi sem kényelmesebb, hogy ott van a kezedben a szer, beveszed, és már jön is a flash. Ha helyette elkezd futni az ember, akkor meg kell tennie több kilométert, hogy a szervezet “örömhöz jusson”, amitől “beüt” a boldogság. A felépülőt arra tanítjuk, hogy tisztán jobb lesz az élete, de azért meg kell dolgozni. Erre bizony nagyon kevesen fogékonyak.
Sokan a kifogásokkal kezdik, megy az, hogy ő áldozat, sőt az is, hogy ebbe a rossz világba, a sok rossz ember közé minek megváltozni. Inkább maradnak a szernél, amit ha bevesznek, akkor aztán lehet körülöttük bármi. Az alkoholisták feleségei azt szokták mondani férjükre, hogy olyan, mintha ott se lenne, felőle aztán bármit lehet csinálni, nem érdekli semmi. A függőség segít elszigetelődni a külvilágtól.
Inkább az érzéstől függnek a függők, nem?
Így van. Nekem azt kell megtanítanom az életükön változtatni akaró függőknek, hogy ezt az érzést el lehet érni józanul is egy-két tevékenységgel, sőt csoportba járással, az emberi kapcsolatokból is ki lehet “nyerni” ezt az eufóriát, csak bele kell adni egy kis érdeklődést a másik iránt. Ez az, ami igazán nehéz, mivel a függőt a súlyos szakaszban már nem sokminden érdekli, csak a szer által okozott megnyugvás.
Ez két szinten is melós. Nem elég fizikailag tenni azért, hogy le tudja tenni a szert, még lelkileg is fel kell készíteni magát, finomhangolnia kell az érzékszerveit, hogy be tudja fogadni az impulzusokat, amik pozitív hatással lehetnek rá?
Abszolút így van. Több komponensű a leszokás. Egy gyűlés során a függő megtapasztalhatja azt, hogy nincsenek játszmák, hogy nyíltan és őszintén beszélnek egymással az emberek. Ezzel együtt pedig megkapja azt a lelki támaszt is, a plusz önbecsüléshez szükséges löketet, hogy ő is képes erre, képes bármilyen szer nélkül az lenni, aki lenni szeretne.
