Folytatjuk Dr. Petke Zsolt addiktológussal készült interjúnkat, melyben most arról lesz szó, mi az eltérés a megszokás és az addikció között. 2. rész.
A rossz függőséget jó függőségre kell cserélni. De mikortól válik egy megszokás, egy napi rutin függőséggé?
Amikor a mindennapi dolgokra negatív hatással kezd lenni. Amikor beszűkül tőle az ember élete. Leépülnek az emberi kapcsolatok, jön az elmagányosodás és a fizikai állapot is romlik. A másik megközelítés pedig az, amikor szükséged van a szerre, hogy olyan ember lehess, amilyen szeretnél. Ha minden plusz adalék nélkül olyan ember tudsz lenni, amilyen szeretnél, akkor nincs baj, akkor nem beszélünk függőségről.
Ezt a pozitív dolgot képes átültetni magától, vagy emberfüggő, hogy rájön mennyire megszállottja a szernek, a függősége tárgyának?
Az a fontos ilyenkor, hogy mennyire látja a saját felelősségét ebben a folyamatban, hogy tud ezen változtatni. Az alkoholisták 90%-a soha nem próbál meg leszokni, ez számukra rendben van. A maradék 10 százalék az, aki legalább egyszer megpróbálja. Ennek a 10%-nak a fele, aki tartósan józan tud maradni. A legtöbb függő alkoholbeteg esetében hiányzik az a plusz információ, hogy ő képes rá, ha meghoz egy döntést, segítséggel meg tudja csinálni, lehet változtatni. Ezt hívjuk motiválásnak.
Az alkoholbetegnél, aki úgy gondolkodik magáról, hogy ilyennek született, nem lehet ezen változtatni; a pozitív üzenetekkel (ösztönzéssel és újabb felfedezésekkel - a szerk.) lehet változást elérni. Gyakran.
Az ilyen típusú embert nem is lehet kizökkenteni ebből az elképzeléséből? Se pozitív üzenetekkel, pozitív függőségekkel, sem negatív ráhatásokkal?
Ha nem született meg benne egy minimális elhatározás, hogy mást szeretne, akkor nehéz dolgunk van. De ezt a változásra való hajlandóság erősödését, megszületését is pozitív üzenetekkel, motiválással lehet a legjobban elérni. Olyan közösséget javaslunk számára, ahol elfogadás van, ahol vannak örömforrásai, ahol olyan emberekkel találkozik, akik ugyanúgy működnek, mint ő. Azt hallja, hogy a másik fejében ugyanaz a mozi megy, mint az övében, tehát nincs egyedül ezzel a látszólagos kudarccal. Önmagában már ez is pozitívan hathat rá. Így működik az AA (Anonim Alkoholisták) és más önsegítő közösségek. Ha egy támogató közeget teremtünk a függő köré, akkor a falak kezdenek leomlani, kezd javulni az önbecsülése, a magáról alkotott képe, erőre kap.
A függőség melyik szakaszában lehet pozitív függőségre átterelni az embert? A kezdeti szakaszban vagy a teljes apátiában lévő függőt lehet inkább ösztönözni a leszokásra?
Nehéz kérdés, mivel a függő bizalmatlan, nehezen engedi be a visszajelzéseket, ezért is szigetelődik el és ezt ő nem látja. Jellemző, hogy erőtlennek vagy emberfeletti képességekkel rendelkezőnek gondolja magát, “ bármikor leszokom egyedül”, vagy “nálunk mindenki ivott, nekem ez soha nem fog összejönni”. Ami közös ebben a két emberben: egy dolog hiányzik belőlük, az, hogy ők is pont olyanok, mint a többi ember.
Az interjú a következő posztban folytatódik, melyben arról lesz szó, hogy például kávéfüggő-e az, aki azt mondja magáról, hogy a reggeli kávé után tud csak működni.
