Dr. Petke Zsolt addiktológussal készült interjú, melyben a szervezetünkre, illetve a környezetünkre káros függőségekről való leszokás hátterét, illetve az addikció lélektani hatásáról beszélgettünk. 1. rész.
Ön milyen módszerrel próbálja leszoktatni a függőket?
A függőség az érzelemszabályozás problémája, vannak, amelyek károsan hatnak a személyiségre, mások kevésbé. Abban hiszek, hogy amennyiben a függőnek van igénye a változtatásra, szép sikerek érhetők el. Az elképzelésem az, hogy a megerősítés segít a változásban, hogy pozitív eredményeket tudjunk elérni.
Mennyire sikeres, illetve népszerű ez a fajta látásmód?
Eredményes. A dohányzás hosszú távon sem okoz tartós személyiségváltozást, ezzel együtt a leszokás igénye szinte minden dohányzónál megfogalmazódik. Vannak kevésbé káros alternatívák, amelyek külföldön egész szépen elterjedtek. Nálunk az újdonságok lassabban vernek gyökeret, mi magyarok eléggé individualisták vagyunk, emiatt kevésbé kaphatók az újdonságokra, azonban kitartók, ha valami jóra akadunk. Azt látom, hogy itthon több időre van szükség a külföldön bevált, elfogadott technológiák elfogadásához.
A függőség egy személyiségtípus. Olyan emberek, embertípusok tartoznak ide, akiknek alacsonyabb az önértékelésük. Ezért fontosabb számukra az, hogy a környezetük mit gondol róluk, mint mások számára. Így a negatív üzeneteket erősen hárítják, például a dohányzás egészségkárosító hatásának hangsúlyozásával nem sokat érünk el náluk, viszont ha ezt az üzenetet “átkeretezzük”, úgy fogalmazunk, hogy vannak technológiák, amelyek kevésbé károsak, akkor talán sikerülhet váltaniuk a bizonyítottan magas kockázatú cigarettáról.
Milyen jó tulajdonsága lehet egy függőnek?
Egy kimondottan pozitív tulajdonság a függőnél, hogy kitartó, így projekt együttműködésben nagyon jó, ha egyénileg dolgozhat. Ebből adódik a hátrány is, hogy nehezen tudnak alkalmazkodni. Ha valaki azt mondaná nekem, hogy itt egy 10 emeletes ház, fel kellene építeni, minden lehet olyan, ami szerintem jó, akkor azt hibátlanul, maximális erőbedobással megcsinálom; de, ha közlik, hogy lenne még 10 ember, aki segít, akinek a kéréseit, javaslatait figyelembe kell vennem, akkor biztos, hogy ha rajtam múlik, akkor az a ház soha nem épül fel.
Ha a negatív dolgokra sokkal inkább fogékonyak vagyunk, közben pedig inkább pozitív üzenetekkel célszerű motiválni a függőket a leszokásról, akkor nem ellentmondásos ez egy picit?
A negatív mondanivalót nem eredményes hangsúlyozni. Szerintem akkor érdemes megszólalni, ha tudunk valami jót mondani. Az elsődleges cél továbbra is a megelőzés, azaz a rá sem szokás és a leszokás támogatása, annak hangsúlyozásával, hogy a dohányzás és a nikotin ártalmainak kiküszöbölését kizárólag a dohány- és nikotintartalmú termékek fogyasztásának teljes abbahagyása biztosíthatja, azzal a pozitív üzenettel, hogy a dohányzás abbahagyása bizonyítottan idővel arányosan csökkenti a dohányzás okozta betegségek előfordulásának valószínűségét. (A másodlgos cél, ha kialakult a függőség, akkor azt meg kell szüntetni, a cél tehát a leszokás. Harmadlagos cél, ha nem sikerül leszokni, akkor valami laternetív megoldást, kevésbé ártalmas technológiát kell keresni - a szerk.) A függő azonban az alacsony önértékelése miatt nagyon gyanakvó, nehezen engedi be az újat, és nehezebb elmozdítani a változás felé.
Azon felnőtt dohányosok vonatkozásában, akik valamilyen okból nem tudnak leszokni, szintén felmerül az ártalomcsökkentés szükségessége. Ezeket a dohányosokat újabb felfedezésekkel kell megbarátkoztatni. Nem demotiválni kell az illetőt, hogy mit művelt magával és a környezetével, mióta 20 éve láncdohányos, hanem inkább ösztönözni kell az új dolgok, új technológiák pozitív hatásaira. A heroinistáknál is ugyanez a helyzet, náluk is működik az ártalomcsökkentés, amikor azt mondja nekik az orvos, hogy ne nyomjon magába heroint, annak nem lesz sok eredménye, azonban, ha valami olyan szert ajánlunk helyette, amelynek használata biztonságosabb, kevesebb egészségügyi kockázatot jelent, akkor ez gyakran sikerül.
Mi az alapja ennek az újfajta kommunikációnak? Az, hogy a régimódi kommunikáció, a függők lenézése nem vált be? Kellett egy új hang, ami nem csak azt hangoztatja, hogy a cigi az egy koporsószeg?
Ez is benne van. De ne felejtsük el, hogy ezeket a dolgokat nagyon sokan tudjuk, mégis nagyon kevesen cselekszünk ennek megfelelően. Az alkohol-prevencióval kapcsolatban is ugyanez a helyzet, bár nálunk mai napig is hiányzik egy koherens prevenciós program. Szóval, ha kijön valami közlemény, akkor abban az alkoholista egy junkie, egy lecsúszott, szerencsétlen, semmirekellő emberként van ábrázolva. Közben nem beszélünk arról, hogy a lakosság 90%-a képes a kontrollált használatra, csupán a függők nem. (A dohányosok esetében viszont nem beszélhetünk kontrollált használatról, mert az esetükben nincs olyan, hogy “csak kicsit cigarettáznak.” Minimális mértékben is káros a dohányzás - a szerk.)
Az interjú a következő posztban folytatódik, melyben arról lesz szó, hogy mi az eltérés a megszokás és az addikció között.
