Az egykor közkedvelt téma, az ózonlyuk, mintha manapság alig-alig jönne szóba, pedig évekkel ezelőtt elég sokat lehetett hallani a Földet körülvevő ózonréteg fontosságáról, védelméről, illetve az ózonlyuk vészjósló tágulásáról.
Mi történt? Már nem vagyunk veszélyben? Megmenekült az ózonréteg, hátra lehet dőlni, elvégeztük a dolgunkat, megveregethetjük a vállunkat? A helyzet nem ilyen egyszerű.
2019-ben rekord kicsi volt az ózonlyuk. Ez nagyon jó hír lenne, ha az ózonlyuk nem olyan lenne, mint egy táguló és zsugorodó képződmény. Ez az állítás úgy teljes, hogy 2019-ben nem nyílt ki akkorára, mint a korábbi években. (via Index)
2017-ben 10, 2018-ban 20, tavaly pedig 5 millió négyzetkilométeres volt az ózonlyuk területe.
30 éve nem volt ilyen kicsi, de még ez is óriási. De miért hallani mostanában erről kevesebbet? Nos, azért, mert megtettük a kellő óvintézkedéseket, mondhatni megtörtént az ártalomcsökkentés, amikor 1987-ben sikerült összehozni a montreáli egyezményt, és az ózonkárosító anyagok kibocsátását az akkori évi 1,5 millióról mára 200 ezer tonna alá csökkenteni. Ha ez nincs, akkor napjainkban akár 20 százalékkal kevesebb ózon is lehetne a levegőben, aminek következtében olyan erős lenne Magyarországon az UV-sugárzás, mint amilyen az Egyenlítőnél megszokott.
Az ózonpajzs nem is pajzs, de nem is kimondottan réteg. Ami pedig a kilyukadása miatti világvége-hangulatot illeti: az egész a műtrágyázással kezdődött, aztán folytatódott a a régi dezodorokból jól ismert freon gázzal levegőbe juttatott nagy mennyiségű klórral és brómmal. Ezek az anyagok kezdték el olyan mértékben lebontani a levegőben lévő ózont, hogy annak esélye sem volt a természetes “öngyógyításra”, visszatermelődésre.
Napjainkban mindenhol a globális felmelegedés, az ökotudatosság, a zero waste, az újrahasznosítás, a műanyagmentes július, a csomagolásmentes élet, az ökológiai lábnyomunk csökkentése a téma. Egyelőre úgy tűnik, hogy nagyon hasonló forgatókönyv játszódik le, mint korábban az ózonlyuk kapcsán: már szemmel látható, kézzel fogható hatása van a globális felmelegedésnek. Itt az ideje tenni ellene, egyénileg és globálisan is. Az elmúlt hónapokban bevezetett kijárási korlátozások miatt konkrét tapasztalatok vannak, hogy mennyivel csökkent a közterek levegőszennyezettsége, nem csak azért, mert jóval kevesebbet használtuk az autóinkat, de például az utcán cigizők száma is elenyésző lett.
Rengeteg tanulmány azt mutatja, hogy ha felborítjuk a természet rendjét az előbb-utóbb visszahullik ránk, és mi viseljük az egészségügyi következményeit, de nem rögtön, hanem évtizedekkel később. Ilyen például az ózonréteghez kapcsolódó napozás, amelynek azonnali hatása a leégés, de a bőr öregedése és a bőrrák kialakulásának tünetei évtizedekkel később jelentkeznek. De ilyen például a dohányzás is. Azon túl, hogy egy szál cigaretta elszívása után közvetlenül leginkább arra panaszkodhatunk, hogy füstszagú lett mindenünk, a rendszeres dohányzás igazán káros következményei évekkel, évtizedekkel később jelentkezhetnek légzőszervi- és daganatos megbetegedések formájában. Bár a dohányzás káros következményeivel mindenki tisztában van, azt azonban kevesen tudják, hogy a probléma forrása elsősorban nem a nikotin, hanem a füst, amely a cigaretta égése során keletkezik. Az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer– és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatalának felmérése szerint a cigarettafüstben közel 7000 vegyület van, amely közül majdnem 100 közvetlenül összefüggésbe hozható a dohányzás okozta betegségekkel. Annak érdekében, hogy ezeket az ártalmakat csökkentsük, a legjobb dolog, amit tehetünk, ha egyáltalán nem szokunk rá a dohányzásra, vagy ha már dohányzunk, akkor mihamarabb leszokunk róla. Azok számára, akik valamilyen okból mégsem teszik le a cigarettát, a füstmentes technológiák kevésbé káros alternatívák lehetnek, amelyek füst és égés nélkül működnek. Ezek sem kockázatmentesek, hiszen nikotint tartalmaznak, amely függőséget okoz és megemeli a szívfrekvenciát, de használatuk során kevesebb káros anyagnak lehet kitéve mind a dohányzó, mind a környezete, mint a cigaretta esetében. Mivel ezek a technológiák nagyon sokfélék lehetnek, a nem megfelelő minőségből fakadó esetleges mellékhatások csak megbízható forrásból származó anyagokkal kerülhetők el.
A Föld és az egészségünk védelme egyformán fontos, hiszen mindkettőből csak egy van.
