Interjúnk első részében az addiktológust, pszichiátert, dr. Petke Zsoltot kérdeztük a függőség jelentéséről, kategóriáiról, valamint szó esett arról is, hogy vonható-e bármilyen párhuzam e tekintetben a hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján. Cikkünk folytatásában górcső alá vesszük, hogy a függőséggel küzdők hogyan élik meg a szorongást, illetve a Covid okozta szorongást, továbbá az érintettek körében a kulturális sajátosságokra és az intő jelekre is kitérünk.
A koronavírus-járvány milyen hatással volt a függőségekre? Például megerősítette azokat?
A függők jellemzően nehezen tűrik a szorongást. A tartós feszültség, amely a koronavírus-járvány idején a mindennapjaink részévé vált, mindenkire egy nagyobb adag szorongást helyezett. A függők számára nagyobb megpróbáltatás a Covid időszaka, továbbra is nehezen kérnek segítséget, nehezen hajlandóak a felszabadult körülmények között visszatérni a normalizálódó életvitelbe. Azt látom, hogy sokkal nagyobb a szorongás és az ijedtség a függőkben még akkor is, amikor erre kevésbé lenne okuk.
A járvány okozta szorongás elmúlhat a helyzet „lecsendesedésével”, vagy ezt a szorongást visszük tovább magunkkal?
Mindannyiunk élete megváltozott a Coviddal. Meg kell tanulnunk együtt élni azzal, hogy ilyen járványok mindig lesznek, és egyik napról a másikra meg kell tanulnunk ehhez alkalmazkodni. Nem hiszem, hogy ennek itt most vége, annak ellenére, hogy sokan beoltatják magukat, tehát velünk élő valóság lesz. Mi azt is tanítjuk a pszichiátrián, hogy az én döntésem az, hogy a napban a jó dolgokkal foglalkozom vagy a fenyegetésekkel. A függő hajlamos arra, hogy a félelmeit, a tehetetlenségét, a haragját elemezze és vetítse rá másokra. Az addiktológiai terápia tulajdonképpen arról szól, hogy mindezekről átirányítjuk a figyelmet az örömre és a kellemes érzésekre, mint például a hálára, az elfogadásra.
Nagyon sok függő 50-60 évesen, amikor bekerül hozzánk az osztályra, ott találkozik először a hála érzésével, korábban azt sem tudták, hogy mi az. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos, hogy ha valaki egy érzelmileg steril közegben szocializálódik, akkor felnőttként is ugyanezeket az embereket fogja bevonzani. Egyáltalán nem biztos, hogy valaki felnőttként meg tudja élni az örömét, ugyanis ezt valakinek meg kell neki tanítani. Ha a szülők nem tették meg, akkor a párkapcsolat, ha az sem, akkor a környezet, ha pedig az sem, akkor terápiára kell menni.
Sokszor halljuk, hogy a magyar nép nagyon pesszimista. Ez összefügghet azzal, hogy hajlamosabbak lehetünk a függőségekre? Milyen kulturális sajátosságokat figyelhetünk meg?
Kopp Máriáék készítettek erről egy több évtizedes kutatást (Dr. Petke Zsolt a Magyar lelkiállapot 2008 – Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban című tanulmánykötetre utal, melyet Kopp Mária szerkesztett, és 2008-ban jelent meg – a szerk.), hogy milyenek a magyarok, milyen a magyar néplélek, személyiség jellemzői, és legalább annyi pozitív, mint negatív példát említenek. Valóban zárkózottabbak, és kicsit befelé fordulóbbak vagyunk, mint a környező népek, viszont ezzel együtt sokkal jobbak az érték elvárásaink, tehát jobban látjuk a helyzeteket, a döntéseink súlyát, jobban ismerjük az értékét, talán éppen ezért, mint mások. Nagyon fontos számunkra a gyermek, ez például egy kiemelkedő vonás.
Nem úgy látom, hogy a függőségek szempontjából rosszabbul állnánk, mint a környező országok. Valóban vannak rossz adatok az alkoholfogyasztás tekintetében, az Európai Unión belül a harmadik legmagasabb 1 főre eső alkoholfogyasztás van nálunk, ezzel szemben a dohányzás terén nem olyan rosszak az értékek; ha jól emlékszem, Franciaország vezet, ott a lakosság 40-45 százaléka, nálunk 25 százaléka dohányzik. Szintén a dohányzás esetében gondolom azt, amellett, hogy nem olyan rossz a helyzet, jó a tendencia is. Azt látjuk, hogy egyre többen szoknak le a dohányzásról, megközelítőleg minden évben 1 százalék azoknak a száma, akik leteszik a cigit – ez nem egy óriási szám évről évre, de a tendencia jó.
Ugyanez tapasztalható az alkoholfüggők tekintetében. Nem gondolom, hogy az 1 milliós súlyos alkoholbetegszám, amivel néha találkozunk, az reális lenne, én inkább olyan 600 ezerre becsülném a súlyos alkoholbetegek számát az országban. De ebben is azt látjuk, hogy az utóbbi 20 évben egyre kevesebben vannak, tehát egyértelműen egy biztató tendencia mutatkozik meg. A nyugatosodás rengeteg hátránya mellett, vannak előnyei is; az egyéni felelősséget egyre jobban hangsúlyozzuk, és ebben a függőségből való felépülés egyre jobb helyzetbe kerül. Mi is ezt sulykoljuk a klienseinkbe, hogy Te vagy az, aki eldöntheted, hogy változtatni akarsz, és ha Te segítséget kérsz, akkor tudunk rajtad segíteni. Én nem látom holnapra a világvégét, szerintem nincs akkora baj.
Összességében mikor gyanakodhatunk függőségre? Melyek az intő, árulkodó jelek?
A legfontosabb intő jel, amikor valaki elhanyagolja a fontos kapcsolatait: nincs elég ideje a párjára, a család többi tagjára, a barátaira. De akkor, amikor azt látjuk, hogy tartósan megvonja az ember a szeretetét, azoktól akik szeretik, vagyis elszigetelődik tőlük, ott kell elkezdenünk gondolkodni.
A dohányzás napjainkban kiemelt társadalmi és globális probléma. Ezért is szükséges beszélnünk róla, valamint önmagunk és környezetünk védelme érdekében csökkentenünk kell az ártalmakat.
Jelenleg több mint egymilliárd ember dohányzik a Földön, hazánkban pedig több mint kétmillióan dohányoznak, ez pedig a felnőtt lakosság negyedét jelenti. Az FDA, az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala, a cigaretta égése során keletkező füstben lévő több mint 7 ezer vegyi anyagból 93-ról már megállapította, hogy káros vagy potenciálisan káros az egészségre.
Ezen adatokból is jól látszik, hogy a dohányzás káros az egészségre, a legjobb, ha el sem kezdünk dohányozni, ha pedig már dohányzunk, törekednünk kell a mielőbbi leszokásra. Fontos tudni, hogy hosszú távon kizárólag a nikotin- és dohánytartalmú termékek végleges elhagyásával szüntethetjük meg teljes mértékben a dohányzás ártalmait.
Azon felnőtt dohányosok, akik valamilyen okból mégsem szoknak le, tájékozódhatnak a különböző füstmentes technológiákról, melyekben közös, hogy égés és füst nélkül működnek. Ilyen füstmentes technológia például a nikotintartalmú folyadék elektronikus hevítésén alapuló e-cigaretta, a dohánymentes nikotinpárna vagy a dohányhevítéses technológia. Ezen alternatívák akár 70-95 százalékkal alacsonyabb károsanyag-kitettséggel járnak, mint a hagyományos, égéssel és füsttel járó dohánytermékek fogyasztása, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezek sem kockázatmentesek, hiszen tartalmaznak például nikotint, amely függőséget okoz, és számos egyéb negatív hatása mellett megemeli a vérnyomást és a szívfrekvenciát is. Arra azonban nem áll rendelkezésre bizonyíték, hogy a káros anyagok mennyiségének csökkenése milyen arányban áll a dohányzáshoz köthető megbetegedések számával.
A füstmentes technológiák hosszú távú hatásai még kutatás alatt állnak, melynek célja a le nem szokó felnőtt dohányosok számára elérhető ártalomcsökkentés, ahogy a brit állami egészségügyi hatóság (PHE) is rámutatott egy tavaly márciusi közleményében. A legjobb megoldás a dohányzást illetően azonban egyértelműen az, ha tartózkodunk a dohány- és nikotintartalmú termékek fogyasztásától, vagyis ha egyáltalán nem dohányzunk, hiszen hosszú távon csak így csökkenthetőek teljes mértékben a dohányzás ártalmai.
