Mit jelent függőnek lenni? A függőség öröklődik? Vonható-e bármilyen párhuzam a hazai és a nemzetközi addikció tekintetében? Interjúnkban ezekre a kérdésekre is keressük a választ, melyhez segítségül hívtuk a húszéves tapasztalattal rendelkező addiktológust, pszichiátert, dr. Petke Zsoltot.
Milyen jelei lehetnek a függőségnek? Öröklődik-e a betegség?
Azt gondolom, három lábon áll a függőség kialakulása: az első a genetika, tehát hogy mit öröklünk a sejtekben, ezt követi a családi minta, azaz milyen hangulat van otthon a családban, amikor mi gyermekek vagyunk és a harmadik pedig a tágabb környezet, a szociális környezet, vagyis milyen társaságban mozgunk gyermekként. Utóbbi kettőből mintákat, jellemvonásokat gyűjtünk, ebből a csomagból alakul ki nagyjából két évtized alatt a későbbi személyiségünk, amely vagy hajlamos a függőségre vagy kevésbé. Bárhogyan alakulna ez a két évtized, ha veszélyeztető családi mintával vagy genetikával indulunk, azt tartom lényegesnek, hogy felnőttként mindenki alkalmas arra, hogy ezeken a rossz mintákon változtasson. Bármelyik nap dönthetünk úgy, hogy változtatunk a függő működésünkön.
Az elhatározás mellett szükség van a támogató közegre is, melynek nagy szerepe van ebben a folyamatban.
Elsőként bennünk kell, hogy megszülessen a változásra való hajlandóság, hogy ezt mindenképp abba kell hagyni, viszont segítség nélkül nem lesz tartós a változás. A józanságot tanulni kell, mint a gázszerelést, ugyanis az első tantárgy az önismeret. A függőség egy olyan betegség, amelynél az alacsony önértékelés és a tartós szorongás meghatározó jellemzők. „Nem vagyok elég jó, ennél jobban kell teljesítenem” – mondja a belső hang. Ezt a hangot nyomja el a még több munka, az alkohol, a szerencsejáték, vagy a túlzásba vitt sport, vásárlás, evés. Az érzés megváltozásához terápiára van szükség, egy józan közösség támogatására – úgy hívjuk, hogy pótlólagos személyiségfejlesztésben segítünk a függőség kezelése során, itt változatos pszichoterápiás eszközökkel egy erős önbizalomfejlesztés, az érzések azonosításának a képessége, a kapcsolatban való működés történik. Rendkívül aprólékos, személyre szabott, sokoldalúan képzett segítőkkel zajló, időigényes folyamat ez, mégis úgy gondolom, felettébb örömteli: magunkat jobbá tenni talán a legtöbb, amit a szeretteinkért és magunkért tehetünk. Hatalmas lelki munka ez a felépülőink számára, csodálom is őket érte. Önismeretet tanulni nehéz és gyötrő folyamat, mégis könnyebb lesz tőle az életünk.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a függők általában helyettesíthetetlen és elfoglalt emberekké „képzik” magukat. A függőségben szenvedők egyik fontos jellemzője, hogy kapcsolataikban nem érzik magukat teljesnek, hiányzik a biztonságérzetük, ezért a karrierépítés felé, valamint olyan tevékenységek felé fordulnak, ahol nem kell érzésekkel, kapcsolódással vesződni; sikeres vezetők, feltalálók, sportolók lehetnek, de a csapatsportokban vagy beosztottként általában nem jók, csak az egyéni sportokban. Amikor ehhez a felfelé ívelő karrierhez szerhasználat társul, az csökkentheti a hatékonyságot. Az elfoglaltságok és kötelezettségek miatti kifogáskeresés gyakori a függőknél, így a szeretteikkel való kapcsolataikat fokozatosan háttérbe helyezik.
(A fotón dr. Petke Zsolt látható.)
Milyen függőségeket különböztetünk meg?
Alapvetően két kategóriája van a függőségeknek: a szerhasználattal járó, úgynevezett kémiai függőségek, ide soroljuk a nikotint és az alkoholt. A dohányzás a legelterjedtebb kémiai addikció a világon, jellemző rá az alkoholbetegséggel szemben, hogy a tartós használat nem okoz súlyos károkat a személyiség működésében, egészségkárosító következményei azonban jelentősek. Fontos ezt a megkülönböztetést hangsúlyozni, ebből a szempontból nem lehet összemosni a dohányzást az alkoholfüggőséggel. Az alkoholfüggőség esetén az évek múlásával a pszichés teljesítőképesség csökken, és egyre rosszabbul működik a személyiség. Leépülnek a meglévő kapcsolatok, az alkoholbeteg elhanyagolja a munkát, elszigetelődik. A dohányzásnál ez nem így van, ugyanis tartós dohányzás esetén rohamosan nőnek a különböző megbetegedések kockázatai, viszont tartós személyiségkárosodással nem jár a használata. A második csoportba tartoznak a viselkedési függőségek, mint például a szerencsejáték, sportfüggőség, munkafüggőség, vásárlásfüggőség. A szorongást valamennyi addikció csillapítja, hosszú távon a tevékenység intenzitását növelni kell a kívánt hatás eléréséhez. Kémiai függőségek esetén a szerhasználat abbahagyása a változás legfontosabb lépése.
Lehet-e párhuzamot vonni a hazai és a nemzetközi addikció tekintetében?
Azt gondolom, hogy nincsenek őrült különbségek a világon. A közösségek 10 százaléka veszélyeztetett a súlyos függőség kialakulása szempontjából – itt elsősorban a dohányzáson kívüli szerhasználatra gondolok. Ebben a tekintetben is meg kell különböztetni a dohányzást és az alkoholt. Dohányzás szempontjából körülbelül 15-45 százalék között van azoknak az aránya a társadalmakban, akik dohányzónak vallják magukat. Óriási a különbség, hiszen az is dohányzónak vallhatja magát, aki hetente egy szál cigit szív el, valamint az is, aki napi három csomaggal. Azt gondolom, hogy alapvetően azok a súlyos függőségek, amelyek a személyiség leépülésével járnak a társadalom 10 százalékára jellemzőek. Ebből a 10 százalékból élete során nagyjából 10 százalék, tehát száz alkoholfüggőből tíz fog élete során segítséget kérni. Ez a szám elszomorítóan alacsony, az önértékelési problémák miatt a függő nem bízik abban, hogy sikerülhet, hogy segítséggel változtatni tud azon, amin egyedül oly sokszor kudarcot vallott. A segítség elfogadása, mint látjuk, szintén fontos kihívás a kezelésben. Azért józanodik ki kevés függő, mert a betegség jellemzőjeként alacsony a bizalmuk a segítségkéréshez. Ahhoz, hogy ez változzon, megerősítésre van szüksége a használónak és családjának egyaránt. Ebben a munkában a közösség, illetve a sajtó felelőssége kifejezetten nagy.
A cikk folytatásában többek között szó esik az addikcióra vonatkozó kulturális sajátosságokról, valamint arról is, hogyan élik meg a szorongást, illetve a covid okozta szorongást a függőséggel küzdők.
A dohányzás napjainkban kiemelt társadalmi és globális probléma. Ezért is szükséges beszélnünk róla, valamint önmagunk és környezetünk védelme érdekében csökkentenünk kell az ártalmakat.
Jelenleg több mint egymilliárd ember dohányzik a Földön, hazánkban pedig több mint kétmillióan dohányoznak, ez pedig a felnőtt lakosság negyedét jelenti. Az FDA, az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala, a cigaretta égése során keletkező füstben lévő több mint 7 ezer vegyi anyagból 93-ról már megállapította, hogy káros vagy potenciálisan káros az egészségre.
Ezen adatokból is jól látszik, hogy a dohányzás káros az egészségre, a legjobb, ha el sem kezdünk dohányozni, ha pedig már dohányzunk, törekednünk kell a mielőbbi leszokásra. Fontos tudni, hogy hosszú távon kizárólag a nikotin- és dohánytartalmú termékek végleges elhagyásával szüntethetjük meg teljes mértékben a dohányzás ártalmait.
Azon felnőtt dohányosok, akik valamilyen okból mégsem szoknak le, tájékozódhatnak a különböző füstmentes technológiákról, melyekben közös, hogy égés és füst nélkül működnek. Ilyen füstmentes technológia például a nikotintartalmú folyadék elektronikus hevítésén alapuló e-cigaretta, a dohánymentes nikotinpárna vagy a dohányhevítéses technológia. Ezen alternatívák akár 70-95 százalékkal alacsonyabb károsanyag-kitettséggel járnak, mint a hagyományos, égéssel és füsttel járó dohánytermékek fogyasztása, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezek sem kockázatmentesek, hiszen tartalmaznak például nikotint, amely függőséget okoz, és számos egyéb negatív hatása mellett megemeli a vérnyomást és a szívfrekvenciát is. Arra azonban nem áll rendelkezésre bizonyíték, hogy a káros anyagok mennyiségének csökkenése milyen arányban áll a dohányzáshoz köthető megbetegedések számával.
A füstmentes technológiák hosszú távú hatásai még kutatás alatt állnak, melynek célja a le nem szokó felnőtt dohányosok számára elérhető ártalomcsökkentés, ahogy a brit állami egészségügyi hatóság (PHE) is rámutatott egy tavaly márciusi közleményében. A legjobb megoldás a dohányzást illetően azonban egyértelműen az, ha tartózkodunk a dohány- és nikotintartalmú termékek fogyasztásától, vagyis ha egyáltalán nem dohányzunk, hiszen hosszú távon csak így csökkenthetőek teljes mértékben a dohányzás ártalmai.
